Olasztelek
A Kormos patak bal oldali teraszán, a Barótról Bardóc felé vezető út mentén fekvő település neve már 1332. évi pápai tizedjegyzékben szerepel Olazteluk néven. Ebből arra lehet következtetni, hogy alapítói olasz telepesek lehettek. Néhány olaszos hangzású családnév, mint a Márkó és a Kolumbán is erre utal.
A református gyülekezet kőfallal kerített temploma középkori eredetű, jelenlegi alakját az 1857–58-as átépítés során nyerte. Az egyházközség legrégebbi harangja 1489-ből való, ferlirata szerint Szent Márton és az összes szent tiszteletére készült.
A falu jelentős építészeti emléke a 17. századi eredetű Daniel-kastély, melynek emeleti részét és keleti szárnyát II. Daniel Mihály építtette 1669-ben. Az épület mesteri kivitelezésű reneszánsz ajtókeretei és ablakszemöldökkövei épen megmaradtak. Oromzatán díszes kőfaragvány található a Danielek jelmondatával: Deus providebit (Isten gondoskodik).
E kastély szomszédságában található az 1621–1642 között épült, mára teljesen átalakított Bethlen-kastély, melyben a hagyomány szerint Bethlen Gábor fejedelem a környékbeli vadászatai után megpihent.
Olasztelek neves szülöttje Hermányi Dienes József (1699–1763) református lelkész, a magyar emléklirat-irodalom egyik megalapozója. Szobra az iskola és a templom előtti téren áll. Itt született Kolumbán Lajos (1875–1958) néprajzkutató és innen származott Dénes István (1954–2005) geológus, barlangkutató, szakíró, a Vargyas-szoros kiváló ismerője.
Olaszteleken él Erdély egyik legnevesebb kortárs fametszője, Kósa Bálint. Műhelye az erdővidéki szellemiség otthona.
Erdőfüle
Erdővidék északi peremén, a Hargita déli nyúlványának előterében fekszik Erdőfüle. A Hámor falurész helyén a 19. században vashámor működött, Háromszék önvédelmi harca idején Gábor Áron itt kísérletezte ki az első ágyúit és itt öntötte az első ágyúgolyókat, melyhez a füleiek a harangjukat adták.
Erdőfüle lakóit a szomszédos településeken élők ordásoknak nevezik. Ez az elnevezés onnan ered, hogy az itt élők sok juhot tartanak és nagy mennyiségben készítenek sajtot meg ordát.
Az erdélyi útikönyvek szerzői megtekintésre ajánlják a falu központi részében álló, 17. századi eredetű Boda-udvarházat. Ez a dupla tetejű, oromfalas és árkádos épület a népi reneszánsznak empire átépítésű jellegzetes alkotása. Tulajdonjogi viták miatt az udvarházat a végleges pusztulás fenyegette, de nemrég a községi önkormányzat megvásárolta és helyreállítását tervezi.
A falu középkori templomát, amely 14. századi Szent László-legendát ábrázoló falfestményt rejtett, 1896-ban lebontották, de Huszka József sepsiszentgyörgyi rajztanárnak köszönhetően alaprajza és falfestményeinek másolata ránk maradt. A mai templom 1897–98-ban épült.
Ez a falu a temetőjében sorakozó faragott fejfáknak és az itt élő emberek sajátos hiedelemvilágának köszönhetően került be a néprajzi szakirodalomba. A temetőben mintegy 150 kopjafa őrzi még a halottakról beszélő motívumokat.
Füle határában található a vidék egyetlen csillagosnárcis lelőhelye, a védettséget élvező Kankóskert.
A belterülettől néhány kilométerre északnyugatra található a középkorban elpusztult Dobó nevű település. Itt régészeti kutatások kezdődtek. Eddig a régi plébániatemplom romjait sikerült feltárni.
Székelyszáldobos
Bethlen Gábor fejedelem a gyógyvizek miatt többször megfordult itt. Ennek emlékét őrzi, hogy a száldobosi keresztútnál lévő borvízforrást sokáig Bethlen-fürdőnek is hívták. Ehhez az egykori fürdőhöz közel jelentős gyurgyalagtelepek vannak.
A faluképet a Templom utca végében magasodó református templom, a Kós Károly által tervezett református parókia és a felújított művelődési ház. Az ortodox templom az 1930-as évek végén a magyar lakosság közmunkájával épült.
A falu temetőjében megmaradt jó pár régi kopjafa és néhány koporsó alakú sírkő (tumba).
Szép hagyomány az óesztendő-búcsúztatás és az újévköszöntés. Szilveszter éjjelén a református templomban tartott rövid istentisztelet után az egybegyűltek a templomkertben a torony körül állva hallgatják meg a falu krónikásának búcsúztató és köszöntő beszédét.
