A község híres szülöttei: Hermányi Dienes József (1699-1763) író és anekdotagyűjtő; Kolumbán Lajos (1875-1958) etnográfus; Benkő József (1740-1814) református lelkész, történész, flórakutató; Bartha Károly néptanító, és jelenleg is alkotó Kósa Bálint neves grafikusművész. Turisztikai értékkel bírnak: a református templomok, a középkori Daniel-kastély és Bethlen kúria Olaszteleken, az erdőfülei Boda-udvarház, a régi vashámor gépház épülete, a kopjafás temető, a védett csillagnárcisz termőhelyéül szolgáló Kankóskert, az egykori Dobó nevű település templomának és kápolnájának romjai a Csipán mezején, valamint a jelenleg vadászházként működő egykori Ceauşescu-villa.
A község gazdag természeti értékekben és altalajkincsekben. Jelentős értéket képviselnek a vadállományban gazdag, kiterjedt erdőségek, a hegyi legelők és kaszálók, a halban gazdag alhavasi vízfolyások, a nagy hozamú borvízforrások és a hasznosítható ásványkincsek: lignit, vaskő, bentonit, diatomit, féldrágakövek, épületkő, kavics, homok. A lakosság megélhetését, valamint a község gazdaságát az erdőkitermelés, fűrészáru gyártás, állattenyésztés és kereskedelem biztosítja.
Fekvése
Székelyudvarhelytől 30 km-re délkeletre, Baróttól 6 km-re északra a Kormos-patak völgyében fekszik
Története
1333-ban Bardach néven említik először.
1602. augusztus 11-én Básta György császári főgenerális íratta össze és eskette fel az udvarhelyszéki székelyeket Rudolf Császár-király hűségére.
Ez alkalommal Bardócról a következők neveit jegyezték fel: Z.Kopasz János, Z.Gáspár Bálint, Z.Sugár Pál, Z.Szocs Antal. Z=Zabad, t.i. szabad székely
A falunak már a 14. század elején is volt temploma, melyet 1760-ban a reformátusok újjáépítettek, majd 1803-ban, 1861-ben és 1891-ben megújítottak. Tornya 1702-ből való.
A toronyban található nagyharang 1937-ből,a kisharang szintén 1937-ből való.
A tempomban kőből faragott Úrasztala van, valószínűleg a 18. század végén készült. A szószék feletti korona és a padok nagy része a régi templomból valók. A templom építésekor újrafestették.
Az 1635-ben I. Rákóczi György által alapított és 1876-ig fennállt Bardóc fiúszék névadó települése és központja volt.
1910-ben 886 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott.
1992-ben 992 lakosából 2 kivételével mind magyarok voltak.
